A legtöbb emberben él egy túlmisztifikált kép a pszichológusokról.
Mi fekszünk a díványon, ők pedig a lelkünkbe látnak, olvasnak testbeszédünkből, meglátják valódi énünket,
pillanatok alatt kiismernek minket…
Emiatt a torz kép miatt sokan félnek a mai napig segítséget kérni. Amennyiben mégis megteszik, jönnek a képzetek, a szorongás,
hogy vajon mi fog történni.
Mi történik a pszichológusnál?
Két vagy több ember, akár család leülnek, és egyenrangú félként beszélgetni kezdenek. Körvonalazódik a probléma,
talán a vártnál jobban meg is nyílnak.
A pszichológus irányítja a beszélgetést, de nem faggat, ráérez arra mit bír el a kliens és mit szeretne elmondani.
Empatikusan, hitelesen reagál, biztonságot adó légkört igyekszik
teremteni.
Mindezek ellenére előfordulhat, hogy nem működik az a bizonyos kapcsolati kémia, nem szimpatikus a
szakember vagy éppen a pszichológus nem érzi magát a témában kompetensnek, és más szakembert
keresünk vagy ajánlunk.
Amennyiben szeretnénk folytatni a közös munkát lefektetjük és meghatározzuk a kereteket
( mi a célunk, kb. hányszor fogunk találkozni, mennyibe fog kerülni,
milyen gyakran fogunk találkozni…)

Segítséget kérni nem szégyen, sőt! A legnagyobb bátorság!