Gyász

Az elkerülhetetlen.
Megszületünk, élünk, és meghalunk.
Tapasztaljuk, látjuk, megéljük, megértjük, mégis sokszor nagyon nehéz elfogadni magát a tényt. Akit
szerettünk, tiszteltünk, barátunk, családtagunk, munkatársunk volt nincs többé.
Megannyi szakirodalom foglalkozik a veszteség feldolgozásának témájával, a gyásszal. Szakaszokra
bontják, leírják milyen érzések és gondolatok kavaroghatnak bennünk ezen nehéz napokban.
Azonban fontos kiemelnünk, hogy ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs két ugyanolyan
gyász sem. Látszólag egyikünknek olyan könnyen megy, képes a munkára összpontosítani, végezni a
mindennapi teendőit, míg másikunk teljesen összetör, nincs energiája a legapróbb hétköznapi
cselekedeteihez sem.
Gyász kapcsán a legtöbben rögtön a halálra asszociálunk. Azonban az élet megannyi területén
megtapasztalhatjuk ugyanazokat a gyászfolyamat során ránk szakadó nehéz érzéseket: munkahely
elvesztése, párkapcsolat/házastárs elvesztése, szakítás, válás, egy számunkra kedves korszak lezárul,
elballagunk az iskolából, elköltözünk a családi házból…stb.
Sokszor megélünk életünk során veszteséget, melyekkel megtapasztaljuk magát a veszteségélményt.
Felkészülni magára a halálra, arra hogy mi lesz majd ha bekövetkezik, eljátszani a
gondolatokkal…talán mindannyian megtesszük. Mégis sokkolóan, sejtjeinkig hatolva tud érni minket
így is.
Hagyományaink, a fekete szín viselése, a temetkezés és a halál körüli teendők fontos részét képezik a
gyászfolyamatnak. Segítik az elfogadást. Azonban ami a temetkezés után, a hétköznapokban borul az
emberre a veszteséggel együtt egy hosszú, és nehéz út eleje.
1 év…mondják a szakemberek. 1 év mikor megélünk szülinapot, karácsonyt, évfordulót az elvesztett
személy nélkül. Azonban ez sem törvényszerű. Van akinek a lelke hamarabb megbékél, míg mások 1
év után sem érzik könnyebben magukat. Meg kell tanulnunk együtt élnünk a szerettünk
elvesztésével.
Mikor lesz könnyebb? Mikor múlik el a fájdalom?
A veszteségélmény örökké velünk marad, viszont napról napra enyhülni tud az a nagyon éles, a
csontunkig hasító lelki fájdalom. De mindig fájni fog!
Egy jó szakember a gyászolót kísérve segít egészséges keretek között, a kliensben lévő erőforrásokra
támaszkodva megküzedeni az aktuális krízishelyzettel. A szorongás, félelem, pánik, a mindennapos
sírás megengedett, elfogadott ebben a nehéz helyzetben. Adjunk időt magunknak, éljük meg nehéz
érzéseinket. Most ér szomorúnak, dühösnek lenni!
Rengeteget segíthetünk magunknak, ha megfelelő szakember segítségével teret adunk a nehéz
érzéseknek, és keretek között foglalkozunk a gyászunkkal, megengedjük hogy kísérjenek minket ezen
az úton.
Ahogyan mindannyian mások vagyunk, ennek megfelelően minden gyász is egyedi!

A gyász megtapasztalása felnőttként is nehéz. Rengeteg kételyt, kérdést hoz magával. Ha mi is így
szenvedünk, hogyan mondjuk el gyermekeinknek, őket hogyan támogassuk?
Következő bejegyzésemből olvashatnak a gyermekek gyászáról.